Egy ember arcáról alkotott benyomásunkat döntően a fogai határozzák meg. Az ép fogak fiatalos kinézetet biztosíthatnak, hiányuk - még fiatal korban is - idős ember benyomását kelthetik.
A fogak elvesztésének egyik következménye, hogy az állcsúcs és az orr egyre
közelebb kerül egymáshoz, ami által a száj körül ráncok képződnek, az állkapocs
természetellenesen előretolódik, az ajkak beesnek, a szájzug lebiggyed az arcnak
melankolikus kinézetet kölcsönözve.
A fogak pótlásának igénye évszázadokkal ezelőttre nyúlik vissza. A korai teljes
fogpótlások csak a foghiány okozta szépséghiba leplezését célozták.
A fogsor nem étkezésre szolgált. Azt evésnél kivették és a társalgáshoz tették újra
vissza. Az étel felaprítására diótörő-szerű eszközöket, rágóműszereket használtak
a XIX. század végéig.
Fogpótlás viselése a tehetős emberek kiváltsága volt. Hogy valaki fogsort tud
magának készíttetni, azt mutatta, hogy ezt a luxust megengedheti magának. Ezért nem
volt zavaró, ellenkezőleg kívánatos volt a porcelán fogak hófehér színe.
A királyi udvari előkelő emberek összeszorított ajkakkal nevettek, valamint ásításnál a
szájukat kezükkel eltakarták, mert fogsoruk nevetésnél, ásításnál lelazult. Ezért lett
„udvarias” (az udvarból származó szokás) az ilyen viselkedés és nem illő a tele szájjal
való nevetés és az ásításnál a száj kézzel való el nem takarása.
A fogsorkészítés soha nem látott fejlődése a XX. század első felére tehető. Előzménye
egy tömeghisztéria, ami az exodontizmushoz, az amerikai emberek fogatlanná
tételéhez vezetett.
1911-ben Montrealban William Hunter londoni orvos közzétette a gócfertőzésről
kialakított elméletét, mely szerint fogaink belsejében parányi, szabad szemmel nem
látható lények élhetnek, amik akár az életünket is veszélyeztethetik. Állítását arra
alapozta, hogy súlyos betegségben szenvedett paciensek fogait kihúzatta, majd ezen
paciensek egy része meglepő módon rohamosan felgyógyult.
Következménye az lett, hogy mindenféle betegség okának, amit nem tudtak
gyógyítani, a fogakat kiáltották ki. Szinte mindegy volt, hogy a betegek fejfájásra vagy
éppen hasfájásra panaszkodtak, a fogak húzását rendelték el. Öregek és fiatalok váltak
fogatlanná a legrövidebb idő alatt Amerikában.
A fogorvosok. úgy gondolták, hogy a fogatlan páciensek fogpótlással való ellátása
nem orvosi, hanem műszaki probléma, ezért gépészmérnököket hívtak segítségül.
Létrejött egy új tudomány, a gnatológia (rágástan). Céljuk olyan fogsor előállítása,
amivel rágni is lehet.
A fogsorokat különleges gondossággal és nagy pontossággal a paciens
adottságához igazíttatták. A harmincas években általuk kidolgozott fogsorkészítési
eljárás, az „egyénre szabott fogsor” rendkívül munkaigényes és drága lett.
A „Hollywoodi mosoly” kifejezést 1937-ben dr. Pincus használta először. A feltűnő,
vakítóan hófehér fogú embereket irigyelték, de nem a fogatlanságukért, hanem a
pénztárcájukért.
Napjainkban a fogfehérítő reklámok a vakítóan fehér szabályos fogsort az ápoltság és
fiatalság jelképeként igyekeznek eladni. Az ilyen látvány egyértelmű műviségével a
fogatlanságra enged következtetni, ami pedig semmiképpen sem az ápoltság és
fiatalság jellemzője!
Ahogy a ruha, cipő konfekcionált, a fogsorkészítésben is a sablon szerint gyártott
termékek váltották fel az egyedi előállítású termékeket. Ma már mindenki számára
elérhető az olcsó műfogsor. Az olcsó fogsor a magyarázata annak, hogy egyetlen fog
megmentése (gyökértömés, csap, korona) vagy egyetlen fog pótlása (implantátum,
korona) általában többe kerül, mint egy teljes fogsor. Ez azt a látszatot kelti, hogy
minél nagyobb a probléma, annál olcsóbb és egyszerűbb a megoldás.
Manapság komoly reményeket fűzünk a fogbeültetéshez. Ám a fogatlan paciensek
rögzített pótlással való ellátása esztétikai és higiéniai szempontból
kedvezőtlenebb, az anyagi vonatkozásáról, a fájdalmas tortúráról nem is szólva. Nem
mellékes szempont az sem, hogy az implantátum sem tart örökké.
Az egyetemeken az olcsó fogsor készítését tanítják. Ma világszerte egyre kevesebb
azon fogorvosok száma, akik jártasak a z egyénre szabott fogsorkészítésben. Ha ők
kihalnak, csak tanítványaik -, ha vannak egyáltalán - viszik tovább az ismeretet.
Családunk 100 éve saját fejlesztéssel bővítve apáról fiúra adja az egyénre szabott
fogsorkészítés tudását. Éppen fiamat tanítom erre, aki a negyedik generáció
családunkban.
Mivel az emberiség életkora a medicina fejlődésének köszönhetően kitolódott,
szükséges lenne az egyénre szabott fogsorkészítés - például az 1930-as években az
egyetemeken világszerte tanított Gysi féle fogsorkészítési módszer - oktatása. Igenis
van igény a vákuum által helyben maradó, esztétikailag és funkcionálisan kielégítő
eredményt adó egyénre szabott fogsorra.
E sorok írója az 1980-as évek elején fehér asztalnál megkérdezte egykori professzorát,
hogy bő 10 évvel ezelőtt miért nem engedte, hogy a vitrinből kivegye a Gysi-féle
artikulátort és arcívet. A válasz így hangzott: „Tibor, ha valamit kérdezel ezzel
kapcsolatban, ki tud rá felelni?”
Centrocc Fogászati Központ
Dr. Fehér Tibor