Biztonságosak az alkohol alapú szájöblítők?

Egy ausztrál fogorvos professzor nagy port kavart azzal kapcsolatban, hogy az alkohol tartalmú szájöblítők vajon fokozzák-e a szájüregi rák kialakulásának kockázatát.

Az Australian Dental Journal (ADJ) januári kiadásában megjelent cikk, melynek szerzője Dr. Michael McCullough Ph.D. fogorvos (Melbourne Egyetem Fogorvosi Kar), szerint a 25 évnyi klinikai és epidemiológiai kutatás eredményeiből nem vonható le más következtetés. Ám a fogászati szakértők világszerte ellenkeznek – és nem első alkalommal.

Dr. McCullough és társszerzője, Dr. Camile Farah szájsebész fogorvos, a Queensland Egyetem Fogorvosi Karának kutatási igazgatója a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a szájüregi rák közötti ismert korrelációt használta kiindulópontként 30 epidemiológiai és in vitro vizsgálat összegzéséhez annak megállapítására, hogy fennáll-e valamilyen összefüggés az alkohol tartalmú szájöblítő szerek és a szájüregi rák között.

Az általuk átnézett vizsgálatok között szerepelt egy 2001-ben végzett puerto rico-i kutatás, melyben 342 szájüregi és pharingeális rákbeteg, valamint 521 populáció-alapú kontrollszemély vett részt, amely kimutatta, hogy az alkohol tartalmú szájöblítő használata fokozta a szájüregi rák kockázatát azoknál a pácienseknél, akik se nem dohányoztak, se nem ittak alkoholt.

Egy frissebb multicentrikus kontrollált vizsgálat során, melyben 3 210 latin-amerikai és közép-európai feji és nyaki rákbeteg vett részt, kiderült, hogy a napi rendszerességű szájöblítő használat „szignifikáns kockázati tényező a fej-nyakrák kialakulására, a dohányzástól és az alkoholfogyasztástól függetlenül.”

„Nincs elegendő bizonyíték arra, hogy az alkohol tartalmú szájöblítők fokoznák a szájüregi rák kialakulását vagy kialakulásukhoz hozzájárulnának.”- írta cikkükben Dr. McCullough és Dr. Farah.

Ám egyes szakértők szerint ezek a következtetések alaptalanok maga a cikk – és a benne idézett vizsgálatok – miatt, mert nem felel meg a Cochrane Adatbázis bizonyítékon alapuló orvoslási kritériumainak. Dr. Sol Silverman szájsebész professzor (Kaliforniai Egyetem, San Francisco Fogorvosi Egyetem), az ADA szájüregi rákért felelős szóvivője szerint a 2007-es vizsgálatban például a szerzők nem kérdezték meg a résztvevőktől, hogy milyen szájöblítőt használnak, milyen gyakorisággal, és hogy tartalmazott-e alkoholt.

„Az 1990-es évek végén az amerikai élelmiszer- és gyógyszerellenőrző hatóság (FDA) minden alkohol tartalmú szájöblítőre címkét szándékozott ragasztani a szájüregi rákok kockázatáról egyes cikkeknek és vizsgálatoknak köszönhetően.”- közölte Dr. Silverman. „Ám ezek a cikkek nem feleltek meg a bizonyítékokon alapuló kritériumoknak, így elvetették a címkézést. Most pedig felbukkan egy ausztrál cikk, amelyet még az Ausztrál Fogorvosi Társaság sem hagyott jóvá.”

Dr. McCullough továbbra is védi a kutatási eredményeket: „A szájüregi rákban szenvedő betegek 90-95 százaléka dohányzott és alkoholt fogyasztott korábban. A legtöbb kritika a szájöblítőket gyártó cégektől származik, vagy olyan helyekről, amelyek jóváhagyták vagy támogatták ezeket a termékeket.”

Dr. McCullough szerint az egyes piacvezető szájöblítők alkoholtartalma elég szignifikáns ahhoz, hogy további megfontolás tárgyát képezzék. „Az alkohol lebomlásakor keletkező első vegyület az acetaldehid, amely ismert emberi rákkeltő, és van bizonyíték arról, hogy ez végbemehet az emberi szájüregben is.”- tette hozzá. A szájvíz etanol tartalma – amely más vegyületek oldóanyagaként szerepel – jobban lehetővé teszi rákkeltő anyagoknak a szájnyálkahártyán való átjutását. „Szerintünk epidemiológiai bizonyíték van ezen összefüggés alátámasztására, és az alkoholos szájöblítők helyi hatásának biológiai okaira.”- közölte Dr. McCullough.

Ám Dr. Carlo La Vecchia, a milánói Gyógyszertani Kutatási Intézet Általános Epidemiológiai Laboratóriumának vezetője által publikált cikk szerint „az alkohol tartalmú szájöblítő szerek és a szájüregi rák közötti kapcsolatot epidemiológiai bizonyíték nem támasztja alá.”

„Tudjuk, hogy a mérsékelt alkoholfogyasztás nincs összefüggésben a szájüregi rákkal, és a szájöblítőkben található alkohol mennyisége valószínűleg nem haladja meg a napi egy-két italnak megfelelő alkoholtartalmat. A szájöblítőt naponta használók pedig hajlamosak nagyjából ugyanazt a mennyiséget elfogyasztani alkoholból, így összességében erős asszociáció áll fenn, de nem több.”

Dr. McCullough mindennek ellenére nem hiszi, hogy ezeket a szájöblítőket ki kéne vonni a forgalomból, vagy receptkötelessé kéne tenni. „Jó indikációi vannak a szájöblítők használatának, például a periodontális műtétek után. Nem állítjuk, hogy az alkohol tartalmú szájöblítők semmilyen szerepet nem játszanak – ám hosszútávon már igen, például napi kétszer öt éven át. A fogorvosoknak kellene felvilágosítani a pácienseket arról, mikor érdemes használni és mit tartalmaznak.”

„Ma már léteznek alkoholmentes szájöblítők is. A klórhexidin szájvíz alkoholtartalma például, amelyet a fogorvosok hagyományosan ajánlanak, 15 százalék vagy kevesebb. A 20 százaléknál magasabb alkohol tartalmúak hosszú éveken keresztüli használata jelentheti a problémát. A normál szájhigiéné csupán fogmosásból és fogselyem használatából kellene, hogy álljon, valamint félévente egy fogorvosi vizsgálatból.”- tette hozzá Dr. McCullough.

Forrás: Medipress