A nők mintegy 10%-ának van esélye arra, hogy élete folyamán emlőrákban betegedjen meg.

Az emlőrák a nők között máig is az egyik leggyakoribb halálok. A nők mintegy 10%-ának van esélye arra, hogy élete folyamán emlőrákban betegedjen meg. Az elmúlt évtizedek alatt a mammográfia elterjedése, a sebészi, sugár és kemoterápia területén bekövetkezett változásoknak köszönhetően az emlőrákban megbetegedettek jelentős része, mintegy 80%-a meggyógyítható, vagy hosszú daganatmentes időszak biztosítható számukra.

A megelőzés minden betegség legfontosabb tényezője. Gondoljunk csak a fertőző betegségek megelőzését célzó védőoltásokra, aminek köszönhető, hogy eltűnt a fekete himlő, csaknem megszűnt a gyermekparalízis. Az emlőrákok megelőzésére nincs biztos eljárás. Az azonban egyértelműnek látszik, hogy azoknál, akik első gyermeküket későn szülték vagy sohasem szültek, az emlőrák gyakorisága magasabb. Jelentősége van a zsírban gazdag táplálkozásnak, az elhízásnak is. Ezért az egészséges életmódnak a megelőzésben is van jelentősége.

A másik fontos tényező a korai felismerés. Ennek egyik lépése az, hogy azok a nők, akiknek a családjában fordult elő daganatos betegség, még inkább emlőrák, rendszeresen vizsgálják saját magukat és a legkisebb panasz esetén is forduljanak orvoshoz, vegyék igénybe a szűrés lehetőségeit (ultrahangvizsgálat, mammográfia). Arra vonatkozóan nincs meggyőző adat, hogy a fogamzásgátló tabletták rendszeres szedése az emlőrák gyakoriságát növelné, de a változás kora okozta panaszok miatt alkalmazott hormonpótló kezelés különös figyelmet, előzetes vizsgálatot és rendszeres ellenőrzést tesz szükségessé.


Az önvizsgálat: Az emlő daganatát az esetek túlnyomó többségében (80-90%-ban!) a beteg maga fedezi fel, ezért az önvizsgálat fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni!
Megtekintés: Számos olyan apró jel utalhat az emlő betegségére, amit a beteg önmaga is könnyel felismerhet. Tükör előtt leeresztett és felemelt karokkal megtekintve és összehasonlítva a két emlőt, feltűnhet az asszimetria, az emlő kontúrjának megváltozása, a bőrön észlelhető behúzódás vagy kiemelkedés, a bőr színének megváltozása, narancshéj-szerű elváltozása, az emlőbimbó deformitása, behúzódása. Mindezek alapján a szakvizsgálat okvetlenül elvégzendő. A fájdalom nem jellemző a daganatos betegségre, inkább utal az emlő állományában hormonális hatásokra bekövetkező változásokra.
Tapintás: az emlő tapintási lelete a menstruációs ciklustól függően változik. Az önvizsgálatot is a menstruációs ciklus félidejében célszerű elvégezni. Menopausában havonta érdemes az emlőket gondosan áttapintani. Ez különösen fontos azoknál, akiknek a melle tömegesebb. Az emlőt álló és fekvő helyzetben előbb végigsimítva, majd két kéz között végigtapintva kell vizsgálni. Fontos, hogy az emlő hónalj felé nyúló részét is áttapintsuk, mert a daganatok előfordulása itt a leggyakoribb (külső-felső negyed). Bármilyen, a korábbiakhoz történő változás, egyenetlenség, csomó szakvizsgálat indoka.
Váladékozás: nem ritka, hogy az emlő kivezető csöveiből spontán vagy nyomásra savós, tejszerű vagy véres váladék ürül. Ez általában ártalmatlan jelenség, de a véres váladék megjelenése a kivezető csövekben kialakuló szemölcsszerű képződményekre utal, melyek lehetnek rákot megelőző állapotok. Ezért a megfelelő vizsgálatokat el kell végezni.
Számfeletti emlő: az emlőbimbó (csökevényesen) a tejléc mentén, leggyakrabban a hónaljban jelenik meg. Ennek azért van jelentősége, mert a rosszindulatú daganat itt gyakrabban fordul elő, ezért eltávolításuk indokolt.


Az emlőrák biológiai tulajdonsága: az emlőrák többféle szövettani típusát lehet megkülönböztetni és részben ezzel függ össze biológiai természetük is. A növekedés lassú, amíg az első rákos sejtből az 1 cm-es nagyságot eléri a daganat, 8-10 év is eltelik. Sajnos a tapinthatóság idejében az estek egyrészében (kb. 20%-ában) már áttétek is képződnek, részben a nyirokutakon a nyirokcsomókba, részben a véráramon keresztül a távoli szervekbe, főleg a csontokba, tüdőkbe, májba. Az emlő központi részében vagy a középvonalhoz közelebbi felében elhelyezkedő daganatok általában gyorsabban növekednek és a gyógyulási esélyek kevésbé jók. Ha a daganatsejtek olyan fehérjéket tartalmaznak, amelyek a női nemi hormonokat (progeszteron, ösztrogén) képesek megkötni (progeszteron vagy ösztrogén pozitív daganatok), a gyógyulás esélyei jobbak.


Szűrővizsgálat: az emlők fizikális vizsgálatát 20 éves kor felett az orvosi vizsgálat részének kell tekinteni. Ez azonban részben a betegek tartózkodása, részben az idő hiánya miatt elmarad. Ha az emlővel kapcsolatosan bármilyen eltérést észlel a beteg vagy az orvos, az ultrahangos vizsgálat indokolt. Ezzel el lehet különíteni a cisztás, folyadéktartalmú általában ártalmatlan elváltozásokat a daganattól. A vizsgálat lehetőséget nyújt célzott kezelésre, a ciszta-tartalom leszívására, szövettani vagy sejtmintavételre.

Mammográfiát 35 év alatti korban általában nem végzünk, erre csak akkor kerül sor, ha a fizikális vizsgálat vagy az ultrahangos vizsgálat daganatos elváltozás gyanúját veti fel. Elfogadott, hogy a 40- 45 éves kor felett kétévente, 50-55 éves kor felett évente a mammográfiát el kell végezni, mert az időben történő felismerés és kezelés a daganatmentes túlélést vagy a gyógyulást jelentősen növeli, a halálozást pedig csökkenti. Meg kell jegyezni, hogy a mammográfia azokat a néhány milliméteres elváltozásokat is kimutathatja, amelyeket még nem lehet tapintani!


Diagnózis: ha az ultrahangos vizsgálat vagy a mammográfia kóros elváltozást mutat, akkor szükség lehet vékony tűvel sejt mintavételre vagy vastagabb tűvel szövet mintavételre. A beavatkozás csak kicsit fájdalmas, azonban a biztos diagnózis felállításában nagy jelentőséggel bír. Ha a vizsgálat a rosszindulatú daganat tényét bizonyítja, a sebészeti beavatkozás egyértelműen indokolt. Akkor is szükséges a daganat eltávolítása, ha az említett vizsgálatok bizonytalan eredményt adtak. A végleges és biztos diagnózist az eltávolított daganat szövettani vizsgálata adja.

A betegek nagy része – érthetően – ragaszkodik a tapintható daganat eltávolításához, amivel az orvos csak egyet érthet, mi több, azt javasolnia is kell. Az eltávolított daganatot rendszerint úgynevezett fagyasztásos vizsgálatnak vetik alá még a beteg altatott állapotában. Ha a rosszindulatú elváltozás igazolást nyert, ennek ismeretében folytatják a műtétet (emlőeltávolítás, hónalji nyirokcsomók eltávolítása) a beteggel történt előzetes megbeszélés és tájékoztatás után. Nem tapintható, csak mammográfiával felfedezett daganatokat ultrahang vagy mammográfia irányításával vékony fémszállal jelölik meg és így lehetséges a sebészi eltávolításuk. Az eltávolított anyagot előbb röntgenvizsgálatnak vetjük alá annak érdekében, hogy biztosak legyünk, hogy a megfelelő terület kimetszése történt meg. Ezt követi a szövettani vizsgálat.


Az emlőrák kezelése: az emlőrák kezelése összetett feladat, amelyben a sebésznek, az onkológusnak, a pszichiáternek, gyógytornásznak, a családorvosnak egyaránt meg van a szerepe és felelőssége.


A sebészeti beavatkozás: korábban minden esetben a daganatos emlő, a mellizomzat és a hónalji nyirokcsomók eltávolítását jelentette. Az elmúlt évtizedekben a radikalitás jelentősen csökkent, mert kiderült, hogy a mellizmok eltávolításának a túlélésben nincs jelentősége, azonban kozmetikailag és funkcionálisan jelentős hátrányt jelentett. Ennek tudatában terjedt el a módosított sebészeti beavatkozás, ami az emlő és a hónalji nyirokcsomók eltávolítását jelentette, a mellizmok megkímélésével.

Újabban lehetőség van az emlőmegtartásos műtétet végzésére, de ennek szigorú szakmai szabályai vannak. Csak akkor alkalmazható ez az eljárás, ha a daganat nem többszörös, nagysága nem haladja meg a 3 cm-t, nem az emlő központi részében helyezkedik el, a szövettani típusa megfelelő, a hónalji nyirokcsomók eltávolításának nincs akadálya és korszerű műtét utáni onkológiai kezelés biztosítható. Nem végezhető akkor sem, ha az emlő nagysága a daganathoz képest nem kellően nagy (emlő/daganat arány).

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján korai stádiumban nem minden esetben szükséges a hónalji nyirokcsomók eltávolítása (aminek bizonyos kockázata is van). Ennek azonban személyi és eszközös feltételei vannak. A módszer lényege, hogy a műtét előtt vagy izotóppal jelzett kolloid anyagot, vagy kolloid festéket fecskendezünk a daganat közelébe és a műtét során felkeressük a daganathoz legközelebb elhelyezkedő nyirokcsomót. Ha abban a szövettani vizsgálat nem mutat daganatos áttétet, akkor a hónalji nyirokcsomók eltávolítását lehet mellőzni. Ezt a módszert csak kevés intézményben végzik a gyakorlat és a műszerek hiánya miatt.


Nagy kiterjedésű daganatok esetében a műtétet megelőzően szükség lehet az onkológiai (besugárzás és/vagy kemoterápiás ) kezelésre. Ennek hatására a daganat megkisebbedik, operálhatóvá válik, így a sebészeti eltávolítás már lehetséges.
A sugár és/vagy kemoterápiás kezelést a seb gyógyulását követően, a részletes szövettani vizsgálatok eredményeinek ismeretében az onkológus tervezi meg. Emlőmegtartásos műtét esetében a besugárzás elengedhetetlen. Ezt egészíti ki a kemoterápiás kezelés. Idős korban mellőzni lehet a besugárzást és a kemoterápiás kezelés is kevésbé agresszív. A mai gyógyszerek hatásosabbak, a mellékhatások kevésbé jelentkeznek, de a gyógyulásért, az élet meghosszabbításáért ez nem nagy ár. A kemoterápiás kezelés mellett sokszor végzik a hormonokkal történő kezelést, ha a daganat növekedése hormonfüggő és bizonyos esetekben úgynevezett immunterápiára is szükség lehet. A különböző kezeléseket általában egymással kombináltan alkalmazzák.


A kiújulás vagy áttétképződés esetén sem hagyjuk a beteget magára. A helyi kiújulásokat esztétikai, ápolási okok és az onkológiai kezelés elősegítésére, egyes esetekben a távoli áttéteket is eltávolítjuk, a csonttöréseket műtéti úton stabilizáljuk.


Rehabilitáció: már a korházi kezelés alatt meg kell kezdeni a végtag fokozatos mozgatásával, tornáztatásával. A jelenleg alkalmazott műtéti eljárások nem járnak jelentős mozgáskorlátozottsággal, funkciózavarral. A kar azonban kissé duzzadtabb maradhat, óvni kell a sugárzó hőtől, a kifejezett fizikai megterheléstől, a sérülésektől, de a mindennapi életben jelentős hátrányt nem jelent. A fizika rehabilitációhoz tartozik emlőeltávolítás után annak pótlása. Ez lehetséges külső, általában siliconnal töltött protézissel és a hozzávaló melltartóval, fürdőruhával. A protézis kiválasztása az ellenoldali emlő nagyságának, formájának megfelelően történik. A protézis rövid idő alatt felveszi a test hőmérsékletét, így a műtét utáni állapot a külső szemlélő számára sem ismerhető fel.

Főleg fiatalabb korban van lehetőség az emlő plasztikai módszerekkel történő rekonstrukciójára. Ennek az időpontja vitatott, egyes országokban (pl. USA) előnyben részesítik az azonnali, egy ülésben végzett emlőpótlást, mások egy éves várakozást javasolnak. Ez utóbbi azért is indokolt, mert az esetleges sebgyógyulási zavar az onkológiai kezelés megkezdését halaszthatja, másrészt a besugárzás ronthatja a plasztikai műtét eredményét.


A rehabilitációhoz az is hozzátartozik, hogy a beteget már a műtét előtt felkészítsük és a beteg fel is készüljön a rá váró megpróbáltatásokra. Mert a fiatal, munkaképes nőnek a saját és a családja életét is ennek megfelelően kell megszerveznie és nem szabad elfelejteni, hogy egy esetleges csonkító műtét a beteg lelki életében nagy terhet okozhat, a családi életet is feldúlhatja. Ezért nem csak a beteg, hanem az élettárs bevonására is szükség van. Sokszor a nehézségek leküzdése csak pszichiáter vagy pszichológus segítségével sikerül.


A rehabilitációhoz nem elég a külső segítség, ehhez a beteg elszántságára, gyógyulni- és élniakarására is szükség van. Az orvos számára az egyik legfelemelőbb feladat a daganatos beteget átvezetni a számára kritikus életszakaszon, elfogadtatni vele mindazt, ami reá vár.


A férfiak emlőrákja: rendkívül ritka, ezért rendszerint sem a beteg sem az orvos nem gondol rá, így általában már előrehaladott állapotban találkozik vele a sebész. A tünetek hasonlóak a női emlőrákhoz: fájdalmatlan csomó, az emlőbimbó behúzottsága vagy deformáltsága, felszínes fekélyképződés, váladékozás. A diagnózis és a kezelés lényegesen nem tér el a női emlőrák kezelésétől, de kevésbé eredményes.


Gondozás: a betegek kezelését követően rendszeres ellenőrzésük szükséges. Leghelyesebb, ha ezt a tevékenységet az onkológus végzi. Az ellenőrzés magába foglalja a fizikális vizsgálatot, az ellenoldali emlő mammográfiás vizsgálatát is, a mellkas röntgenvizsgálatát, a máj ultrahangos vizsgálatát és a csontok izotópvizsgálatát a laboratóriumi vizsgálatok mellett. Ennek a jelentősége az, hogy a helyi kiújulást, az ellenoldali emlő megbetegedését vagy a távoli áttéteket időben felismerjük és kezeljük. Az ellenőrzések gyakoriságát az évek multával ritkítani lehet, de elhagyni sohasem szabad.

Forrás: Weborvos - Dr. Alföldy Ferenc